Prológus

Üdvözlök minden kedves erre látogatót a blogomon! :) Ez a második blogom, amelyet párhuzamosan írok az elsővel! :)
Remélem tetszeni fog nektek :), de ha inkább a szerelmes műfajt kedvelitek, akkor a másik blogomba kukkantsatok be! :) 
Jó olvasást, én ne felejtsetek el véleményt hagyni! :)

Puszi:

Lovelife ♥

A férfi kétségbeesetten bolyongott a kihalt sikátorban. Akármerre ment, csak még jobban eltévedt.
- Feladom. - nyögte, és térdre zuhant. - Gyere, és végezz velem.
Ott térdelt, és a teliholdra meredt.
Halk lépteket hallott a háta mögül, de nem fordult meg.
- Eljöttél hát. - suttogott valaki fenyegetően. - Fordulj meg, és nézz szembe a végzeteddel.
A térdelő férfi lassan, mintha az időt akarná húzni, megfordult. Egy lánnyal került szembe, akinek szemei és ajka egyformán vérvörösek voltak.
- Neee! - nyögte a férfi, de a lány egy pillanat alatt odaugrott hozzá, és a torkába mélyesztette fogait. Nem az ütőerét harapta el, hogy legyen ideje még a zsákmányával játszania.
Ahogy beleharapott a húsba, a férfi ajkát egy fájdalmas nyögés hagyta el:
- Ne kínozz! - kérte esdekelve, de a lány figyelemre sem méltatva nyalogatta kiserkenő vérét.
- Nem szeretek gyorsan végezni az áldozataimmal. - jelentette ki kéjesen morogva, és még egy sebet ejtett a férfi nyakán.
- Kegyetlen vagy.
- Úgy gondolod? - a lány nagy szemekkel, kislányos bájjal nézett a férfira.
- De mennyire, engem ugyan nem tévesztesz meg! Mocskos vérszívó vagy, akármilyen szépen pislogsz is! - köpte a szavakat a lány arcába.
A lány meghökkent, majd gúnyosan elmosolyodott.
- Nem szeretem, ha a prédám elégedetlenkedik! - mosolygott, majd kimondta a végszót: - Térjünk hát a lényegre.
Az éjszaka csendjét egy ember fájdalmas üvöltése törte meg.