3. Fejezet

Sziasztok!
Nagyon szépen köszönöm a kommentjét: Pupinak, apk-nak, és Happy Honey-nak, akinek külön köszönöm hogy időt szakított a blogomra!! <3 :) ♥
Jó olvasást, puszi!

Lovelife ♥

- Új kisasszony, kérem tudna mondani vámpíros történeteket, amiket még ember korában olvasott? - a kérdés az irodalomtanár vámpír szájából hangzott el, miközben Tyrá-t faggatta.
- Nevem is van! - Tyra arcán elégedetlen grimasz jelent meg.
- Az újak csöndben maradnak! Örülnek, hogy itt lehetnek! - a tanár gúnyos, lekezelő pillantást vetett a lányra, és kérdőn várta a válaszát.
- Tisztességesen beszéljen velem! - csattant fel az újdonsült vámpír, és morgás tört fel a torkából.
- Kisasszony, ha nem vette volna észre, a tanár itt én vagyok! - a vámpír fenyegetően tornyosult Tyra fölé, miközben veszedelmesen villogott a szeme. A többi diák csak nevetett az újonc hevességén, és botrányt sejtve figyelték a tanár reakcióját. - Ha meg meri nekem mondani, mit tegyek és mit nem, garantálom, hogy nagyon, de nagyon meg fogja bánni! - az arca nem árulkodott sok jóról.
Tyra kénytelen-kelletlen, de lenyelte a nyelve hegyén gyülekező csípős visszavágásokat.
- Nos, most pedig a kérdésemre válaszoljon! - a tanár keményen arcul csapta a lányt, aki villogó szemekkel majdnem rávetette magát a megalázottságtól.
- Igenis, tanárnő. - nyögte ki, mert hirtelen megint érezte az elméjét béklyóba fogó erőt. - Ön... ezt hogy tudja csinálni? - hirtelen szelíd lett, mint a kezes bárány. A többiek nemtörődömséggel figyelték. Nem volt új számukra a jelenség.
- Ön még mit sem tud a világunkról, de nem olyan szép és kedves, mint gondolja! - a tanár hangjából csak úgy sütött a gúny, megvető mozdulattal megbökte a lány arcát: - Most pedig, utoljára ajánlom, hogy válaszoljon a kérdésemre, de rögvest! - az arcáról hirtelen eltűnt mindenféle érzelem, csak egy maszk volt, és a lány nem érezte tovább a szorítást. Ennek ellenére nem mert ismét fellázadni.
- A.. az Alkonyatot. Az Evernight-ot... - nem tudta folytatni, mert a többiek gúnyosan nevettek, a tanár pedig úgy nézett rá, mint aki egy hiperaktív kisgyerekkel foglalkozik végtelen türelemmel.
- Á, nem is vártam mást. Nem vagyok meglepve. Ne is folytassa! - a kezével türelmetlenül intett, és a nevetés utolsó foszlánya is elhalt.
- Tudja, ezek olyan regények, amelyek megszégyenítik az egész fajunkat. Akik elolvassák, azt gondolják a vámpírokról, hogy kedves, szerető lények, akik szembeszállnak a természetükkel csupán egy emberi lény kedvéért! Ez megalázó!! - a tanár szeme csillogott a bosszútól, és a diákok helyeslően morogtak.
- Tudja, vannak ám igazi vámpír könyvek is... - nézett a lány szemébe mélyen, jelentőségteljesen. - De talán ha elolvasná őket, most rögtön öngyilkos akarna lenni. Gyenge jellem maga, látom a szemén! - azzal Tyra arcába nevetett.
A lány visszahőkölt, és félelemmel vegyes tisztelettel nézett a nőre.
Hatalom. Vérszomj. Erő.
A nőben minden megvolt, ami egy kegyetlen vámpírban. Akár lehetett volna a legfőbb vámpírtanács elnöke is ahelyett, hogy a hatalmát irodalom órákon vesztegeti.
- Maga... miért tanár? - nyögte ki a lány, de rögtön meg is bánta. A tanár szeme dühöt, gyűlöletet és egy kis fájdalmat sugárzott.
És bosszút.
- Nem mindenki gondolta, hogy alkalmas lennék az elnöki posztra, sajnálatos módon. De egyszer majd meg fogják változtatni a véleményüket... - azzal gonoszan felnevetett, majd visszatért a vámpírirodalomhoz. A lány borzongva nézett végig rajta.
A nő kitalálta a gondolatait! Honnan máshonnan tudhatta volna, hogy ő az elnöki posztra gondolt?! Vagy esetleg nem találta ki, csak az ő gondolatai is akörül járnak?! Ennek kicsi volt a valószínűsége.
Az a rengeteg düh, bosszúvágy, ami a tanár szemében volt, megrémítette Tyrá-t.

- Mi van, újonc? - egy lány lökte meg a folyosón menet, ő pedig ellenségesen meredt rá.
- Ne merészelj lökdösni! - morgott rá.
- Ó, igen, én is ilyen voltam az első egy hónapban, emlékszem! - csevegett a lány vidáman, észre sem véve Tyra ellenséges morgásait, - De utána megváltoztam. Addig azt hittem, az újonnan nyert vámpírerőmnél fogva a hatalmam korlátlan, de kis szívem, majd látod, be fognak törni téged is, addig, amíg engedelmes jókislány nem leszel! - azzal csilingelő kacajjal tovasuhant.
Tyra dühöngött.
Miért kellett neki idejönnie?! Miért nem vadászhat most az erdőben, és miért nem ihat, ihat és ihat, amíg csak akar?!
A vámpírlét, előző elképzeléseivel ellentétben, nem szabadságot adott neki, hanem ugyanolyan kötöttséget, mintha ember lett volna.
Azzal a különbséggel, hogy erről a világról vajmi keveset tudott csak.
Ahogy tovább ballagott a folyosón, egy jobbra nyíló ajtón nagy felirat hirdette a könyvtárat. Nem teketóriázott sokat, vámpírokat félrelökve az útjából haladt célja felé.
Végre elérte az ajtót, kinyitotta, és belépett rajta, majd gyorsan be is csukta maga után.
Kellemes csend és félhomály fogadta.
A folyosón zsibongó tömeg zaja halk kis nesz volt már csupán, és a kellemesen homályos és legfőképp megnyugtatóan csendes könyvtár azonnal elnyerte tetszését.
- Segíthetek? - egy rekedt hang szólalt meg egy sötét sarokból, mire a lány ijedten összerezzenve kapta a hang irányába a fejét.
- Ki van ott?
- A könyvtáros. - a hang gazdája felemelt kézzel, nagy mosollyal lépett ki az árnyékból, és az újoncra nézett:
- Új vagy itt, jól mondom? A szagod elviselhetetlen! - azzal furcsa fintort vágott, majd szabadkozva nevetett:
- Nyugi, csak húzlak.
- Ki vagy te? - a lány értetlenül meredt rá. A fiú vele egy idő lehetett, vagy egy évvel idősebb. Nem vámpír volt, de nem is ember. Valami a kettő között. Furcsa, a vámpírokéhoz nem hasonlítható, jellegzetes szaga volt, izmos, erős teste azonnal feltűnt a szemlélőnek.
- A könyvtáros vagyok, még mindig. - a fiú nevetett, és leeresztette kezeit. - Mit szeretnél?
- Magyarázatot. - a lány furcsán méregette az előtte álló személyt.
- Mire?
- Hogy mi vagy te? Ki vagy te? - türelmetlenül meredt rá.
- Ó, hogy még ezt sem tudod? Na jó, elmagyarázom. Tudod mi az a vérfarkas? - incselkedő mosolyra húzta száját.
- Tudom. De azt hittem...
- Ó, igen, hogy a vámpírok legnagyobb ellenségei vagyunk. Ez részben igaz, de semmiképp sem olyan értelemben, mint ahogy a Twilight-ban olvashattad. - azzal kacsintott. A lány bizonyára elpirult volna, ha lett volna vére, de így is meglehetősen zavarban volt.
- Akkor... akkor...?
- Hadd segítsek. Az iskola vérfarkasokat is tanít. Van olyan óra, amikor vérfarkasok és vámpírok vannak együtt, de egy ritkán van. Általában külön tanítják őket, ennél fogva a tanárikat fele vérfarkas, másik fele vámpír.
- És te? - a lány zavarodottsága nem enyhült, sőt, ahogy egyre többet tudott, csak még többet akart még megtudni.
- Eric Hunt. Az ügyeletes könyvtáros. - mosolygott, és a kezét nyújtotta. A lány bizonytalanul kezet fogott vele, és továbbra is gyanakodva méregette:
- De... neked nem órán kellene lenned?
- És neked? - kérdezte huncut mosollyal a fiú.
- Oké, rossz kérdés volt. - a lány kezdett kissé feloldódni, megeresztett egy félmosolyt. - De még mindig nem tudok semmit. Sem a vámpírokról, a vérfarkasokról meg még annyit sem.
- Hölgyem, ez esetben hadd mutassam meg önnek eme remek helyiség értékes remekeit! Kérem, hadd segítsek önnek megfelelő könyvet választani, ismereteinek növelésére! - hivatalos hangja a mondat végére csipkelődővé vált, és kinyújtotta karját Tyra felé.
- Kit tisztelhetek a kisasszonyban? - nevetett, miközben a lány vonakodva karolt belé, és együtt indultak a könyvespolcok felé.
- Itt senkit sem érdekel a nevem. - mondta a lány, és elgondolkozva simított végig egy vastag könyv gerincén. - Ez miről szól?
- Vámpírok ma. Talán nem ezzel kéne kezdened. - mosolygott szelíden a könyvtáros, és tovább sétált a sorok között. - Engem viszont érdekel a neved. - tette hozzá mintegy mellékesen, de Tyra kihallotta a hangjából az érdeklődést.
- Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy működik ez. Az ember nevemet megtartom továbbra is? - fordult szembe Eric-kel.
- Megtarthatod, de át is nevezheted magad. A legtöbb vámpír megtartja a keresztnevét, és a vezetékneve helyett valami rá jellemző tulajdonságot vesz fel.
- Tyra vagyok. - nyújtotta a kezét a lány.
- Tyra... Tyra... Szexi Tyra! - mérte végig a lányt a fiú, és csibész mosolyra húzódtak ajkai.
- Ez túl provokatív. - nevetett fel a lány, és játékosan meglökte a fiút, de tetszett neki az elismerés. A játékos meglökéstől azonban a fiú megtántorodott, és a polcnak esett.
- Te jó ég, mi történt?! - hajolt le hozzá rémülten a lány, és talpra segítette a vérfarkasfiút.
- Kissé erős vagy. - nevetett a fiú, és hozzátette. - A bordámat érzem. Legyen... Bordatörő Tyra.
- Ne haragudj, nagyon sajnálom! - szabadkozott a lány zavartan, de a fiú csak nevetve rázta a fejét: - Nyugi, nem lesz semmi bajom. Gyorsan gyógyulok. És különben is, az erőfölényed nem fog egy-két hétnél tovább tartani! - nevetett, mire a lány cserfesen mosolygott: - Ki tudja, Mr. Farkas?
- Ez csak az újonnan szerzett vámpírerő hatása... - magyarázta a fiú, de a lány csak kacagott rajta:
- Vagy ez csak egy jó magyarázat arra, hogy nem vagy kondiban! - nevetett, és kihívóan mondta: - Kapj el, ha tudsz, Mr. Szupererő! - nevetett, és eltűnt a polcok között.
- Ezt még megbánod! - fenyegette meg a fiú komoly arccal, de a szeme nevetett, ahogy a lány után vetette magát.