5. Fejezet

Sziasztok! :)
Köszönöm szépen a kommenteket, és a kedves rendszeres olvasóimat!! :) ♥ Imádlak titeket, nagyon sokat jelent! :)
Jó olvasást, sok puszi!

Lovelife ♥

- Figyel?! - Grace, az irdalom tanár Tyra arcába hajolt, és vészjóslóan villogó szemekkel meredt rá.
- I-igen, hogyne! - a lány engedelmesen jegyzetelni kezdett, de a keze remegett az elfojtott dühtől.
Szorgalmasan írt. Miközben a keze papírra vetette a vámpírirodalom nagyjainak neveit, az agya máshol járt.
Eric.
A vérfarkas napok óta nem szólt hozzá. Messziről elkerülte a lányt, és mintha mindig gondoskodott volna róla, hogy a könyvtárban se legyen csak ketten. Mindig volt ott valaki, hogy Tyra ne tudjon semmit kérdezni, se mondani.
- Rendben, elmehetnek... - a lány felsóhajtott, és gyorsan felpattant, ahogy a tanár kimondta a végszót. -... az újonc marad! - Tyra szája megrándult a megnevezéstől, de kelletlenül visszaült a helyére.
A többi vámpír zsibongva, jókedvűen hagyta el a termet, ő pedig maga elé meredve várta, hogy mielőbb szabadulhasson kellemetlen társaságától.
- Magában sok erő rejlik. - a tanár becsukta az ajtót. A csend vibrált közöttük.
- Valószínűleg a friss vámpírerőmnek köszönhető. - motyogta maga elé.
- Nem egészen. - Grace közelebb lépett. - Tudja, honnan ered ez a hatalom, ami magában van?
- Már megmondtam magának: az új vámpírerő hatalma. - válaszolta a lány flegmán.
- A legnemesebb vámpírcsalád sarja. - a tanár mintha meg sem hallotta volna a lány hangjában rejlő gúnyt, utálatot és félelmet.
- Persze. - sziszegte a lány, szarkazmustól csöpögő hangon, - Na és azt mivel magyarázza, hogy mindkét szülőm ember?
- Honnan tudja? - kérdezett vissza a tanár. - Az anyja meghalt kiskorában. Honnan tudja, pontosan mi történt vele? - a tanár kérdőn felvonta a szemöldökét.
- Honnan tudom?... Honnan? - a lány kezdett elbizonytalanodni. Ami eddig biztosnak tűnt számára, hirtelen megfoghatatlan, illékony lett.
- Nem tudhatja. - a tanár diadalmasan mosolygott rá. Fölényben volt. - De én segítek magának. A hatalma... gondoljon bele, a vámpírok, sőt, a világ ura lehetne... a segítségemmel. - egészen a lány arcába suttogta el az utolsó szavakat. Kéjes mámor csillogott szemeiben, és hataloméhes mosoly terült szét arcán.
- A világ... ura? - nyelt egyet a lány. Az izgalom felülkerekedett a félelmén, és mohón csillogó szemekkel nézett a tanár szemébe.
- Úgy bizony. És én leszek a legfőbb bizalmasa. - a tanár ezt kijelentve, ellentmondást nem tűrő hangon mondta.
- Segít nekem? - Tyra hirtelen elfeledkezett a tanár-diák viszonyról.
- Együtt legyőzünk mindenkit. A legfőbb vámpírtanáccsal kezdjük. Leszámolunk az önkényeskedésükkel és hatalmat fogunk gyakorolni mindenki felett. Kitaláljuk, hogy győzzünk le mindenkit, és végül a vérszomjat is leküzdjük. A természet urai leszünk. Velem tart? - lázasan csillogó szemekkel kinyújtotta a kezét, Tyra pedig megfogta.
- Legyen így.

A könyvtár homályába a magas ablakból napfény ömlött be. A fényben kavarogtak a porszemek, lágyan hullottak a földre. Az asztaloknál és a könyvespolcok között senki sem volt. Teljes csend és elhagyatottság uralkodott a helyiségben.
Eric a könyvtárosi asztalnál ült, és egy könyvet olvasott. Belemélyedt az olvasmányba, és összerezzent, amikor az ajtó nyikordulása új látogató érkezését jelezte.
Gyorsan becsukta a könyvét, és az ajtó felé kapta a fejét. A tekintetéből az általános vidámság és jó kedély rögtön eltűnt, fagyos érdektelenség váltotta fel. Arcizmai megkeményedtek, száját összeszorította.
- Reméltem, hogy egyedül talállak. - a belépő vendég szelíd, finom hangja bűnbánóan csengett, ahogy egyre közeledett a vérfarkas felé. - Eric, meg kell beszélnünk...
- Nincs számodra mondanivalóm. - a fiú szorosan lehunyta a szemét, és elfordította fejét. Felállt az asztal mögül, indulásra készen.
- Eric, nem tudod, hogy miért tettem! Felszínesen ítélsz meg! Miért gyűlöltél meg? Nem ellened tettem! - a hangja könyörgő és szemrehányó volt egyszerre.
- Azt hittem, más vagy, mint a többi vérszívó élősködő társad! - köpte a szavakat a vérfarkas.
- Más vagyok! - csattant fel a lány. - Nem is ismersz!
- Eléggé ahhoz, hogy ne is akarjalak! - a fiú kemény szavai éles ellentétben álltak a szemével. A szeme mindent elárult: fájdalmat, könyörületet és vágyat.
- Akkor békén hagylak. - bólintott kurtán a lány, majd nem ki, hanem a könyvespolcok felé indult. Eltűnt a sorok között, a fiú pedig visszaült a helyére, és olvasott.
De egy sor sem jutott el az agyáig.
Felállt, és dühösen a lány után indult.
- Mit olvasol?
Tyra egy asztalnál ült, és izgalommal vegyes félelemmel falta a könyv sorait. Ujjai elfehéredtek a szorítástól, amivel a könyvet fogta erősen.
- A hatalomról olvasok, Eric. A hatalmas vámpírokról, akik szembeszegültek a legfőbb tanács zsarnokságával. - tekintetét egy pillanatra sem vette le a könyvről.
- Olvasd csak nyugodtan, de nem látom értelmét. Nem nyersz belőle. Csak forrófejű bolondok vannak abban a könyvben. Mind őrültek voltak, amiért szembeszegültek.
- Úgy gondolod? - a lány érdeklődve nézett a fiú szemébe.
- Nem gondolom, hanem biztosan tudom. - a fiú gyanakodva mérte végig a vámpírt.
- Rendben. - Tyra egy kurta biccentéssel jelezte, hogy nem tart igényt a könyvtáros további társaságára. Eric érezte ezt, és csendben arrébb ment, a könyvek között keresgélve.
- Olvasd inkább ezt! - ment oda percekkel később egy nagy, vaskos könyvvel a kezében.
- "Titokzatos szerelem"? - olvasta a lány fennhangon a címet, majd a könyv hátsó fedelét kezdte el olvasni:
- "Az ellenállhatatlanul vonzó vérfarkas, Jack, igazi nagymenő. Amikor Lea-val, a szép, de vérszomjas vámpírral találkozik, eleinte gyűlölik egymást, de aztán ez a gyűlölet heves szenvedélybe csap át..." - a lány elhallgatott. Szúrós szemmel meredt Eric-re:
- Enyhe célzás, nemde? - a fiú elpirult.
- Eric, nem így kell szerelmet vallani. - nevetett fel Tyra, és csúfondárosan olvasta tovább a tartalmat:
- "A vérfarkas és a vámpírlány szerelme azonban nem tarthat sokáig: az ősi, fajok közötti gyűlölet hamar eluralkodik kapcsolatukban is, és kemény küzdelmek árán tudnak csak együtt maradni...". Nem is olvasom tovább! - kiáltott fel Tyra kacagva, és fejét csóválva mosolygott Eric-re:
- Ez olyan elcsépelt! Fogadjunk, hogy a végén nyáltenger lesz, és boldogan élnek, minden ellentétet leküzdve az örökkévalóság végéig. - a lány gúnyos mosollyal rázta meg fejét: - Nem, köszönöm, nem vagyok rá kíváncsi.
- Egyáltalán nem akartam szerelmet vallani! - hápogott felháborodottan Eric, de még mindig vörös volt a szégyentől.
- Á, nem. - Tyra már nem is figyelt rá, csak egy gúnyos mosoly erejéig foglalkozott még vele, majd tovább olvasta a könyvét.
A fiú csendben álldogált mellette, majd a lány közömbösségén kissé megbántódva odébbállt.
Egy óra múlva a vámpírlány négy vaskos könyvvel a hóna alatt baktatott a kölcsönzőasztalhoz:
- Ezeket szeretném kivenni. - mosolygott. Eric egy pillantásra sem méltatva őt, begépelte a könyvek kódját, majd bólintva útjára engedte a lányt:
- Egy hónap múlva hozd vissza. - azzal hátra dőlt, és tovább olvasta megkezdett könyvét.
- Vámpírvér és farkaserő? - a lány incselkedve olvasta fel a fiú könyvét. Eric csak kurtán bólintott.
- Akkor megyek. - Tyra kissé értetlenül lépett ki a könyvtárból. Nem értette a fiú ellenszenvét, de nem is érdekelte.
Pillanatnyilag fontosabb dolga is volt.

Leszállt az éj.
A lány a szobájában ült, és az egyik könyv fölé görnyedve falta a sorokat.
"A legnemesebb vámpírcsalád sarjai..." - felgyorsult a légzése.
Minél többet olvasott, annál inkább több kérdése lett.
Az időre fittyet hányva bújta a könyvet.
Az ajtó megnyikordult mögötte.
- Tyra? - a lány összerezzent, majd automatikusan becsapta a könyvet, és a hang irányába nézett.
- Eric! - elmosolyodott.
- Sajnálom. Felejtsük el.
- Tudni akarod?
- Mit? - a fiú értetlen tekintettel meredt rá.
- Az apám volt... - kezdte a lány, nem válaszolva a fiú kérdésére, -... de csak biológiailag. Alkoholista volt! Valahányszor hazajött... megvert. Nem volt rá indoka, de az ostort nap mint nap használta. - nyelt egyet. Lassan lehúzta a felsőjét, és megmutatta a hátát Eric-nek.
- Úr Isten... - lehelte a fiú, a vörös, mély sebeket látva. Finoman hozzájuk nyúlt: némelyik még csak most gyógyult be. A lány egész háta tele volt a vastag, vörös mélyedésekkel.
Lassan lehúzta a pólóját, és könnyes szemmel törtek elő belőle a fájdalmas emlékek:
- Gyűlölt. Mindenért csak verni tudott. Ha éppen nem volt részeg, akkor a lelkemet tiporta a sárba. Pár kedves szava volt hozzám csupán egész életemben.
És az anyám... meghalt. Nagyon régen. Nem volt mellettem senki, aki megvédjen. Se egy testvér. Se egy rokon. Senki. - a könnyeit visszanyelve a tekintete száraz maradt. Forró düh és gyűlölet lángolt csak benne.
- Az anyám meghalt. Elvileg. Egy ilyen férjjel azonban ki tudja, hátha... elhagyta. Engem pedig a karmai között hagyott, nem is törődve a sorsommal. Mintha csak egy kolonc lettem volna a nyakán. Sötét és alaptalan gondolatok, de ha valaha eszembe jutnak, az anyámat is gyűlölöm. - Tyra megrázta a fejét. - Megöltem. A vére édes volt. - megnyalta az ajkát.
- Sajnálom. - Eric néma szánalommal figyelte a vámpírt.
- Ne tedd.
- Tyran én...
- Ne mondj semmit. - a lány lassan végignyúlt az ágyán. - Eric, kérlek... most hagyj magamra. - a fiú némán bólintott, és halkan kiosont a szobából.
Hirtelen megint nyílt az ajtó. Tyra továbbra is a fal felé fordulva feküdt, azt hitte, Eric jött be újfent. Csak akkor kapta fel a fejét amikor kínzója erős, kegyetlen hangja szólalt meg a háta mögött:
- Fordulj meg, nyomorult!